Theatre

A pásztorok minden évben összegyűlnek az Ararát-hegy melletti Küp-tó partján, hogy fuvoláikon eljátsszák az Ararát-hegy haragját. A vén szúfi, miután egy szürke ló jelenik meg Ahmet ajtaja előtt, úgy ítél, hogy a lovat, amely utasításra sem hajlandó elmenni, Isten ajándékának kell tekinteni. Mahmut Han vezér viszont nem hajlandó tiszteletben tartani a hagyományt. Visszaköveteli a lovát, bebörtönzi a vén szúfit, és porig égeti a falut, melynek lakói ellenszegültek akaratának. Közvetítőként Musa Beyt küldi a haragja elől elmenekülő falusiakhoz. Később azonban őt és Ahmetet is börtönbe veti, anélkül, hogy tudna a lánya, Gülbahar és Ahmet között kibontakozó szerelemről.

Egy kísérletnek gondolom a Janovics-előadást, mivel ott kezdődik majd, ahol a Barbárok befejeződött. Akár egy sorozat második része, egy láncszem vagy inkább egy kereszteződés. Ahogy a Barbárok, úgy a Janovics sem életrajzi előadás, igyekszik minél távolabb kerülni a színház kereteitől, de a Barbároktól eltérően most az volt a célunk, hogy a főszereplő életének legjelentősebb időszakát meséljük el, Janovics féle „új formában". Ifj. Vidnyánszky Attila – az előadás rendezője

Miközben ambícióval és odaadóan törekszünk megvalósítani a csúcsprofi ideálját, egy váratlan találkozás a Legeslegjobbal keményen az orrunk alá dörgöli, hogy soha nem fogjuk elérni azt. Arról viszont fogalmunk sincs, hogy ő maga is a saját rémálmát éli, amikor rájön, hogy mindig lehet jobb, és hogy bármilyen közel kerülünk is a csúcshoz, az továbbra is egy lépésnyire incselkedik előttünk.

A sokoldalú művész és a Toga SCOT Suzuki Company társigazgatója, Mattia Sebastian Giorgetti vizionárius rendezése innováció és hagyomány határán gondolja újra a Hanjot. Giorgetti, aki hírnevét annak köszönheti, hogy képes klasszikus elemeket kortárs érzékenységgel elegyíteni, egy fiatal művész gyötrelmes várakozását viszi színre, megrendítő kifinomultsággal tárva elénk szerelem, identitás és őrület örök témáit.

Antoine de Saint-Exupéry valószínűleg sosem írja meg a könyveit, ha nem lett volna pilóta. A szolgálata alatt szerzett élményeit és a vele megesett történeteket ugyanis mind megtaláljuk az írásaiban. Leghíresebb könyve, A kis herceg, amelyet 1943-ban írt és adott ki, szintén saját élményein alapul. 1935-ben Saint-Exupéry megpróbálta megdönteni a Párizs–Saigon repülési útvonal rekordját, de a líbiai sivatagban lezuhant a gépével.

Senki sem tudja hogyan történt, de az angyal egyszer csak azon kapta magát, hogy a föld fölött jár. A falu bolondja, igen, ő jól emlékszik, hiszen ő volt az első, aki megpillantotta, és az utolsó, aki elfelejti.

Több mint kétezer évvel ezelőtt a Nagy Han Birodalom legyőzte a nyugati tartományokban fellázadt hunokat, és a hun fejedelem, Huhanye egy han hercegnővel kötött házasság révén kívánta megpecsételni a békét. Yuan han császár a hosszútávú békében volt érdekelt, ezért a szépséges szolgálóját, a sokoldalú udvari zenészt, Zhaojunt küldi el feleségül a messzi északi pusztákra, hercegnőnek álcázva.

Shakespeare drámája, a Rómeó és Júlia, színház- és drámatörténetünk egyik alapköve, amely évszázadok óta arra ösztönzi a színházi alkotókat, hogy újabb és újabb nézőpontokból közelítsenek hozzá, jelenünkkel párbeszédet folytató színpadi megvalósításokat hozzanak létre belőle.

One day, the commander of Tót’s son, who is fighting on the Russian front, comes to the home of the Tót family in Mátraszentanna. He compels the family to pack up. Örkény wrote the work with the victims of the disaster on the Don River in mind. Director Attila Vidnyánszky’s production is also not about war in general, but the conflagration of the Second World War specifically.

Irina the hairdresser believes in love above all else. If there is anything for which it is worth living and dying, surely it is love. The dramatic text, which portrays the tragedy of the common man with Gogolian grotesqueness, examines the universal problems encapsulated in Irina’s fate.

Csehov három egyfelvonásos komédiája egy estén.

Három fiatal, látszólag ereje teljében lévő ember, akik előtt még ott áll az egész élet, mégis a reményteli jövő képe helyett a pokoli jelen mutatkozik meg John Osborne drámájában.