Csillag-játék

Csillag-játék (Tractus stellae)

A 11. századi magyarországi szertartáskönyvekben is megtalálható Csillag-játék a középkor későbbi századaiban is ismert volt egész Európában. A vízkereszt ünnepére előkészülő virrasztó imádság végén játszották és énekelték el a templomban latin nyelven.

Eredeti címe: „Tractus stellae”, azaz csillaghúzás, hiszen a rövid játék lényeges eleme a betlehemi csillag megjelenése, valamint a napkeleti bölcsek csillagot követő útja, melynek végén megtalálják a világ Üdvözítőjét, Jézus Krisztust.

Dániel-játék (Ludus Danielis)

A babiloni fogságban élő ószövetségi próféta történetéből összeállított 12. századi, francia földről származó liturgikus drámajáték. A liturgikus játékok előadása a középkori énekes iskolákban vált szokássá. Az istentiszteletekhez kapcsolódva ezek a zenés drámák arra voltak hivatottak, hogy a gyerekek és a felnőttek számára megjelenítsék a bibliai történeteket, és a drámajáték élménye által könnyen felfoghatóvá tegyék az eseményeket és azok hátterét.

Sok-sok ilyen mű született az évszázadok folyamán Európa-szerte, s ezek talán legnagyszerűbbike a Dániel-játék. A középkori kódexekben csak énekszólamok és némely előadási utasítások maradtak fenn, de más feljegyzések arról tanúskodnak, hogy ahol lehetett, ott hangszereket is alkalmaztak a hasonló jellegű darabok előadása során.

Művészeti vezetők: 

Kocsis Csaba és Balogh Piusz O. Praem.