Színház, Kortárs színmu

Diana Dobreva eposzba illő világában a legendás bálna az a megmagyarázhatatlan „valami“, amellyel mi, emberek, együtt élünk: az időtől való félelem, az örökkévaló utáni vágy és az abszolútum keresése egy olyan világban, ahol az ember fölé Isten tekintete tornyosul.

A kortárs képzőművészet és színházi világ elismert szereplőjeként Jan Fabre a vérről készít előadást, amelyben megjelenik a középkor bűntudattól áthatott vallásos gondolkodása, és annak éles ellentéte, a zabolátlan, természetes életöröm.

A három marosvásárhelyi színészfenomén lenyűgöző alakítása, amelyben nyilván szándékosan, testhezállóan fel-felsejlettek a saját, szakmájukkal kapcsolatos megéléseik is, a „kellünk-e még színésznek ennyi idősen?"

Három fiatal, látszólag ereje teljében lévő ember, akik előtt még ott áll az egész élet, mégis a reményteli jövő képe helyett a pokoli jelen mutatkozik meg John Osborne drámájában.

Egy kísérletnek gondolom a Janovics-előadást, mivel ott kezdődik majd, ahol a Barbárok befejeződött. Akár egy sorozat második része, egy láncszem vagy inkább egy kereszteződés. Ahogy a Barbárok, úgy a Janovics sem életrajzi előadás, igyekszik minél távolabb kerülni a színház kereteitől, de a Barbároktól eltérően most az volt a célunk, hogy a főszereplő életének legjelentősebb időszakát meséljük el, Janovics féle „új formában".

Ifj. Vidnyánszky Attila – az előadás rendezője

A sokoldalú művész és a Toga SCOT Suzuki Company társigazgatója, Mattia Sebastian Giorgetti vizionárius rendezése innováció és hagyomány határán gondolja újra a Hanjot. Giorgetti, aki hírnevét annak köszönheti, hogy képes klasszikus elemeket kortárs érzékenységgel elegyíteni, egy fiatal művész gyötrelmes várakozását viszi színre, megrendítő kifinomultsággal tárva elénk szerelem, identitás és őrület örök témáit.