Theater

A pásztorok minden évben összegyűlnek az Ararát-hegy melletti Küp-tó partján, hogy fuvoláikon eljátsszák az Ararát-hegy haragját. A vén szúfi, miután egy szürke ló jelenik meg Ahmet ajtaja előtt, úgy ítél, hogy a lovat, amely utasításra sem hajlandó elmenni, Isten ajándékának kell tekinteni. Mahmut Han vezér viszont nem hajlandó tiszteletben tartani a hagyományt. Visszaköveteli a lovát, bebörtönzi a vén szúfit, és porig égeti a falut, melynek lakói ellenszegültek akaratának. Közvetítőként Musa Beyt küldi a haragja elől elmenekülő falusiakhoz. Később azonban őt és Ahmetet is börtönbe veti, anélkül, hogy tudna a lánya, Gülbahar és Ahmet között kibontakozó szerelemről.

Egy kísérletnek gondolom a Janovics-előadást, mivel ott kezdődik majd, ahol a Barbárok befejeződött. Akár egy sorozat második része, egy láncszem vagy inkább egy kereszteződés. Ahogy a Barbárok, úgy a Janovics sem életrajzi előadás, igyekszik minél távolabb kerülni a színház kereteitől, de a Barbároktól eltérően most az volt a célunk, hogy a főszereplő életének legjelentősebb időszakát meséljük el, Janovics féle „új formában". Ifj. Vidnyánszky Attila – az előadás rendezője

Miért gyakorol ránk még mindig ilyen félelmetesen nagy hatást az Oreszteia? Az egyik válasz talán az lehet, hogy szükségünk van a mítoszokkal való mélyebb kapcsolatra. Az Oreszteia mítosza veszélyes: az ismeretlen és az idegen világát idézi elénk, rettegést kelt, feltárja a megzabolázhatatlant, az erőszakot és a legmélyebb, megszelídíthetetlen törvényeket.

Antoine de Saint-Exupéry valószínűleg sosem írja meg a könyveit, ha nem lett volna pilóta. A szolgálata alatt szerzett élményeit és a vele megesett történeteket ugyanis mind megtaláljuk az írásaiban. Leghíresebb könyve, A kis herceg, amelyet 1943-ban írt és adott ki, szintén saját élményein alapul. 1935-ben Saint-Exupéry megpróbálta megdönteni a Párizs–Saigon repülési útvonal rekordját, de a líbiai sivatagban lezuhant a gépével.

Diana Dobreva eposzba illő világában a legendás bálna az a megmagyarázhatatlan „valami“, amellyel mi, emberek, együtt élünk: az időtől való félelem, az örökkévaló utáni vágy és az abszolútum keresése egy olyan világban, ahol az ember fölé Isten tekintete tornyosul.

Senki sem tudja hogyan történt, de az angyal egyszer csak azon kapta magát, hogy a föld fölött jár. A falu bolondja, igen, ő jól emlékszik, hiszen ő volt az első, aki megpillantotta, és az utolsó, aki elfelejti.

Alessandro Barrico irodalmi remekműve bosszúval kezdődik és megtorlással ér véget. Egy polgárháború magával sodor három férfit a labirintusában: egy apát, két gyermeket és egy vérszomjas Minotauruszt. A parázsló béke éveiben egy gyönyörű nő áll meg egy lottóárus előtt, és halál és az elszámolás közötti utat választja. „Véget ér valaha a megtorlás időszaka, vagy egy ördögi kör ez, amelyben örök fogságra vagyunk ítélve?” – ez a regény nagy kérdése.

Több mint kétezer évvel ezelőtt a Nagy Han Birodalom legyőzte a nyugati tartományokban fellázadt hunokat, és a hun fejedelem, Huhanye egy han hercegnővel kötött házasság révén kívánta megpecsételni a békét. Yuan han császár a hosszútávú békében volt érdekelt, ezért a szépséges szolgálóját, a sokoldalú udvari zenészt, Zhaojunt küldi el feleségül a messzi északi pusztákra, hercegnőnek álcázva.

1938. november 26-án két kézigránát robbant fel a temesvári színház előadótermében, miközben Sidy Thal bukovinai zsidó énekesnő és együttese lépett fel. Ezt az antiszemita támadást az Iron Guard, egy szélsőjobboldali nacionalista csoport hajtotta végre, amelynek következtében négy ember életét vesztette, és hetven másik megsebesült. Történelmi jelentősége ellenére az esemény alig ismert a 2023-ban Európa Kulturális Fővárosává nyilvánított Temesváron.

Jan Fabre „Hiszek a szerelem legendájában” című alkotása egy levél formájában írt vallomás, melyben egy férfi szól szeretett kedveséhez.

A Gribojedov Színház „A szerelem sétányai” c. előadása az Ivan Bunyin művei nyomán készült első szíházi produkció a grúz színpadon.

Egy elszigetelt területen tizenegy vak ember küzd azért, hogy megtalálja az utat a visszatéréshez. Időnként azonban túllépnek fizikai vakságukon, és egy labirintusszerű utazásra indulnak, követve saját lépteiket.